Április-májusban sikeresen (és mellesleg just in time, as usual...) kitöltöttem és elküldtem minden szükséges papírt Jessie-nek, megint sikerült bonyolítaniuk a dolgokon tavalyhoz képest, de megoldottuk okosban.
Jut eszembe, nagy meglepetés (és megtiszteltetés) ért tavasszal (ACHTUNG, pofátlan önfényezés következik): márciusban az 548 óra New Yorkban blog szerkesztői felkértek, hogy írjak egy cikket a táboroztatásról (ha érdekel, KATT ide), aminek kapcsán áprilisban meghívást kaptam a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumba, hogy tartsak egy kedvcsináló előadást a végzős diákoknak a programról és a személyes élményeimről.
Nagyon élveztem mind az írást, mind az előadást, ezúton is köszönöm szépen a blognak a felkérést, a gimnáziumnak pedig a meghívást és szívélyes vendéglátást! :)
Visszakanyarodva a táborhoz, a magyar delegáció idő közben közel 10 főre duzzadt, ami igen nagy előrelépés a két évvel ezelőtti 6, hát még a tavalyi 2 főhöz képest... Ismerkedni még nem tudtunk, mert szét vagyunk szóródva az országban, de azt hiszem 10 hét alatt bőven lesz időnk spanolni. A pesti kemény maggal viszont hosszas egyeztetés után sikerült összefutni egy szolid italozásra, és a barátkozás örömére le is foglaltunk négy középső egymás melletti helyet a bostoni gépre (igazából azért, mert az ablak melletti duplák elfogytak, nagy bánatunkra...). Viszont az amszterdami gépre egy nappal indulás előtt lehet az üléseket lefoglalni, azon majd betámadjuk az ablakot. :)
Végezetül egy kis szomorúság: Mr Soldier, a táboros plátói szerelmem, két társával együtt meghalt egy bombatámadásban Afganisztánban, április 29-én. Teljesen lesokkolt a hír, napokig magamhoz se tértem a döbbenettől, egyfolytában a nyári emlékek jártak a fejemben, hogy elsőben Marianaval a konyha mögül stíröltük, hogy tavaly július 4-én ráfestette a lábamra az amerikai zászlót, hogy kölcsönadta a zseblámpáját, ami "véletlenül" napokra nálam maradt, hogy mindig utánam szaladt beszélgetni... Bár nem voltam vele olyan szoros barátságban, hiányozni fog. Rest in peace, B!
Final countdown: 8 nap és 3 vizsga van az indulásig, ennyire siralmas vizsgaidőszakot még nem pipáltam az egyetemi éveim alatt, összesen 7 vizsga 3 hét alatt, ebből 3 szigorlat, de hát valamit valamiért ugyebár.
Ennek szellemében a mottóm Syrio Forel után szabadon: "There is only one thing we say to sleep. On the plane."
Végezetül egy kis szomorúság: Mr Soldier, a táboros plátói szerelmem, két társával együtt meghalt egy bombatámadásban Afganisztánban, április 29-én. Teljesen lesokkolt a hír, napokig magamhoz se tértem a döbbenettől, egyfolytában a nyári emlékek jártak a fejemben, hogy elsőben Marianaval a konyha mögül stíröltük, hogy tavaly július 4-én ráfestette a lábamra az amerikai zászlót, hogy kölcsönadta a zseblámpáját, ami "véletlenül" napokra nálam maradt, hogy mindig utánam szaladt beszélgetni... Bár nem voltam vele olyan szoros barátságban, hiányozni fog. Rest in peace, B!
Final countdown: 8 nap és 3 vizsga van az indulásig, ennyire siralmas vizsgaidőszakot még nem pipáltam az egyetemi éveim alatt, összesen 7 vizsga 3 hét alatt, ebből 3 szigorlat, de hát valamit valamiért ugyebár.
Ennek szellemében a mottóm Syrio Forel után szabadon: "There is only one thing we say to sleep. On the plane."
Kedves Alexa,
VálaszTörlésAz utolso betuig elolvastam az osszes bejegyzesedet , es meg kell hogy mondjam, ugy ereztem magam mintha egy regenyt olvastam volna. Es egy csomo kerdes felmerult bennem , peldaul ,hogy az elso taborod utan egyedul utaztal az USA-ban? Vagy az ott szerzett baratokkal , mivel irtad hogy rokonokhoz is mentel. Es Hawaiira (wow :D ) egyedul utaztal?
En nagyjabol 3 eve talatam ra a Camp leadersre es azota szamolom a honapokat. De most vegre vege a kozepiskolanak (raadasul meg 5 evfolyamosba is mentem ) es mar csak azt varom ,hogy melyik egyetemre kerulok be es mar jelentkzem is :)
Elore is koszonom a valaszodat ;-)
Berni
Szia! Orulok, hogy tetszik a blog! :) Az elso evben egyedul utaztam, tavaly baratokkal mentem Hawaiira. Sok sikert a felvetelihez, aztan irany Amerika! ;)
VálaszTörlés