Nem tudok kitalálni semmi frappáns címet

So sorry, hogy majdnem 2 hete nem volt új bejegyzés, győzött a lustaság, shame on me... Mentségemre szolgáljon, hogy múlt héten tele voltam zh-val, mától pedig őszi szünet van az egyetemen, viszont a lelkiismeretem csak nem hagy nyugodni, valamit muszáj alkotnom. Nem leszek túl kreatív, az egyik korábbi cikkemből posztolok egy összefoglalót a tábori élet jellegzetességeiről és az utazgatásról, szerintem hasznos lesz az újdonsült jelentkezőknek. :) 

"Massachusetts államban, Bostontól egy órányira, egy Sandwich nevü városka mellett dolgoztam. Az első pár nap nagyon furcsa, az ember csak néz mindenfelé, hogy ’jééé fánkbolt minden sarkon’ és társai, mintha belecsöppentél volna egy amerikai filmbe, én például minden évben rácsodálkozok a dolgokra, valahogy nem tudom megszokni. Ha nyitott és barátságos vagy, szemvillanás alatt országos cimborákra tehetsz szert a munkatársak közül. Én is így voltam ezzel, 2 nap se telt el, és úgy éreztem, mintha évek óta ismernénk egymást. Ellenpélda is előfordult, ez természetes, nyilván nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus, de attól még együtt kell élni és dolgozni 8-10 hétig, így jobb a békesség én azt mondom. Ha találkoztok köszöntök, aztán te jobbra, ő balra megy, és kész, nem úgy mint két kedves kollégám, akik rendszeresen ordítoztak egymásra a konyha két végéből, ami jól megalapozta mindenki hangulatát a nap további részére. Maga a munka betanulással kezdődik, minden pozícióban, ha van tapasztalat, ha nincs. A főnökök megmutatják mi, hol, merre, hány méter, te meg csak fogod a fejed, hogy mennyi mindent kell csinálni, de no para, egy hét múlva csukott szemmel is menni fog. Kérdezni nem szégyen, nincsenek hülye kérdések, csak hülye emberek, ahogy Mr. Garrison mondaná. Ha elrontasz valamit az se gáz, a legjobbak is hibáznak, példának okáért az egyik séf végzettségű angol kolleginám, aki vacsora előtt 10 perccel elejtett egy hatalmas tepsi sült csirkét… Ennek következtében propeller gyorsasággal kellett a fagyasztó mélyéről előkotort rántott húst kisütni, zenei aláfestésként 300 éhező gyerek verte ütemesen az asztalokat. (A főnök szerencsére szabadnapos volt…:D)

Egy átlag munkanap a konyhán a következőképp zajlik. 7 órakor kezdünk a reggeli elkészítésével, 8-ra jönnek a gyerekek. Reggeli után mosogatás, takarítás, ebéd előkészítése, 15-20 perc szünet. Ebéd 12-kor, utána mosogatás, takarítás, vacsora előkészítése. Délután van 2-3 óra szünet, minél jobban összeszokik a csapat, és megtanultok egymás keze alá dolgozni, annál hamarabb csobbanhattok egyet a tóban, vagy dőlhettek be az ágyba szundítani. 5 órakor vissza a konyhába, 6-kor vacsora, mosogatás, takarítás, reggeli előkészítése (így másnap 10 szemhunyással tovább lehet aludni), és fél 8-8 körül zárul Miki mókatára.

Hetente van egy szabadnap, a tábor fekvése határozza meg, hogy hol és miként lehet eltölteni. Én ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, a táborom alig fél órára van az Atlanti-óceántól, de ha épp nincs kedvem süttetni a hasam, vagy rajzanak a fehér cápák, akkor kirándulok valamerre a környéken, esetleg beülök egy filmre a moziba. Nem kötelező azonban elhagyni a tábor területét, hiszen ott is rengeteg móka akad. Bátran becsatlakozhatsz a gyerekek programjaiba, kipróbálhatod a szabadtéri játékokat és sportokat, nálunk van többek között kosárpálya, teniszpálya, focipálya, kenu, kajak, szörf, windsurfing, vitorlás csónak, sőt akár lovagolni, íjászkodni és falat mászni is lehet. Sőőőt, tavaly nyáron még egy óriási trambulint is kaptunk a tó közepére, be is támadtuk, aminek sok kék-zöld folt, és idiótábbnál idiótább fotó lett az eredménye.

A fizetést készpénzben vagy bankkártyára kapod, hogy mikor, az táborfüggő, nálunk például kéthetente, de van ahol hetente, vagy egy összegben a nyár végén. Amiről még nem tettem említést, és fontos lehet, az a lakhatás körülményei. Megint csak azt kell mondanom, hogy táborfüggő, vannak ultramodern, csilivili táborok, és vannak, hogy is mondjam, kevésbé modernek. Az enyém valahol a kettő között mozog, alapvetően jól felszerelt, de például a személyzeti faházak az utóbbi kategóriát közelítik meg. A neve Animal House, nomen est omen, találtunk már odabent hangyát, pókot, egeret, mókust, kismadarat, sőt tavaly nyáron beköltözött egy denevér is. Két éjszakán át seprűvel és lapáttal próbáltuk rábírni a távozásra, sikertelenül, Batman vs. Kitchen Staff 2-0, szerintem azóta is ott fészkel. Egy szó, mint száz, nem a Waldorf-Astoria, de nem is ez a lényeg, van ágyunk meg tető a fejünk fölött, több se kell. J

Nagy vonalakban ennyit a dolgos hétköznapokról, de mielőtt rátérnék a lényegre, úgy érzem muszáj ejtenem pár szót egy igencsak kényes témáról. Ez pedig nem más, mint a bulizás a tábor ideje alatt. Az első és legfontosabb szabály: a tábor területe a MUNKAHELYed, ahol semmiféle kilengést (értsd: füvezés, ivászat, szexuális jellegű tevékenység) nem tűrnek, zéró tolerancia van. Ha rajtakapnak, páros lábbal segítik elő a távozásodat, és az hagyján, hogy a tábort, de az USA területét is el kell hagynod néhány napon belül. Szabadnapon, amikor nem vagy a táborban, persze lehet bulizni, bár 21 év alatt korlátozottak a lehetőségek. DE! A szabadnapról sem mehetsz vissza úgy, hogy öten támogatnak, te meg közben az ebéddel/vacsorával jelölöd az utat, hogy legközelebb is hazatalálj. Sok embertől hallottam, hogy az ő táborukban mekkora királyság van, mert senki nem szól semmiért, a főnök együtt iszik velük, blablabla. Biztosan vannak kevésbé szigorú helyek, ahány tábor, annyi szokás, a tiédre vonatkozó szabályokat tartsd be, akkor nem lehet baj. Félreértés ne essék, nem aszkéta életmódra akarom ösztönözni a jónépet, én se vagyok absztinens, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindent a maga helyén és idejében, legfőképp pedig mértékkel. Partiállatkodni itthon is lehet, de Grand Canyon csak Amerikában van, ne tedd kockára a nyaralást, amiért olyan keményen dolgoztál! 

Ki emlékszik arra a pillanatra, amikor a régi Disney kazikon a rahedli előzetes után végre kiírták, hogy kezdődjék a várva várt film? Na, ez most egy nagyon hasonló pillanat, következzék a várva várt utazgatás (újfent személyes tapasztalatokra támaszkodva). Kénytelen vagyok megint a piszkos anyagiakkal előhozakodni, ugyanis ez az, ami meghatározza az utazás hosszát és minőségét. A jó hír, hogy a vízum a tábor befejezése után még 30 napig érvényes, a rossz hír meg az, hogy ennyi idő nem jön ki a fizuból. Alapjáraton ugye ott lapul a zsebedben a megkeresett kb. 1000 dollár ( hacsak a tábor ideje alatt nem fújt be a sale az Apple/Hollister/Abercrombie stb. üzletek valamelyikébe), tehát ennyiből kell okosan gazdálkodni, társasjátéki tapasztalat előny, de nem feltétel. Ha nagyvilági stílusban akarsz utazni, végre szállodában aludni, jókat enni, akkor azt mondom egy hét, ha hajlandó vagy még egy kicsit várni a puha ágyikóra, és ráéhezni anya pörköltjére, akkor két hét. Hogy hová visz az utad az rajtad áll, de ha elfogadsz egy tanácsot, ne akard az egész országot bejárni. Mindenkinek vannak dédelgetett álmai, de sajnos minden pénzbe kerül, ezért amint felvettek a táborodba, először azt nézd meg, hogy hol fekszik, van-e abban az országrészben olyan hely, ami érdekel. Ha a táborod a keleti parton van, de minden vágyad California, az is megoldható, csak jól kell zsonglőrködni a pénzzel. Ízelítőnek néhány frekventált útvonal ára, repülővel (egyirányú utak!): New York-San Francisco ~$180, Boston-Las Vegas ~$160, New York-Miami ~$100-120 (retúr jegyeknél kb. a duplája az összeg). Országon belüli járatokon fizetni kell a feladott poggyászért (nincs benne a jegyárban, külön fizeted a check-in pultban), egy csomag 25 dollár, ezt mindig add hozzá a jegyhez. A foglalást bőven elég július közepe-vége felé megejteni, olyankor egész jók az árak, www.orbitz.com, www.expedia.com oldalakat tudom ajánlani. Nem kötelező persze röpködni, pár száz dollárért részt vehetsz egy több napos buszos túrán is, ha érdekel, itt nézz szét: www.tours4fun.com/us-tours, www.gotobus.com. A buszozás egyébként a legolcsóbb utazási alternatíva, ezzel együtt a legkényelmetlenebb is, de hát valamit valamiért. A  Megabus a keleti parton, a Greyhound az egész országban üzemeltet járatokat. Előbbinél, ha ördögi szerencse folytán sikerül kifogod a megfelelő időpontot, akár 1 dollárért is utazhatsz, de a Greyhound jegyek sem vészesek, Las Vegas-Los Angeles például ~$30, New York-Washington ~$20-30. Ha inkább a vonatot próbálnád ki, keresgélj az Amtrak (amerikai MÁV) honlapján, én 2 éve 80 dollárért utaztam Los Angelesből San Franciscóba, kicsit borsosabb mint a busz, de nagyon kényelmes.

Miután eldőlt, hogy hová és mivel, a következő lépés a szállás. Erre igazából nem tudok mit mondani, a választék bőséges, az árak széles skálán mozognak. Személy szerint a hosteleket preferálom, és nem csak az alacsony árak, hanem az új ismeretségek miatt is. Szállodában valahogy nem ismerkednek egymással a vendégek, de egy hostelben általában fiatalos csapat gyűlik össze a világ minden sarkából, szervezett kirándulásokon, bulikon vehetsz részt megfizethető áron. Egy pár hely és ár, ahol megfordultam: Los Angeles ~$30/éj, Las Vegas ~$40/éj (ez kivételesen szálloda volt, Vegasban muszáj, hozzátartozik a Másnaposok feelinghez), San Diego ~$35/éj, Hawaii ~$25/éj. 

Méretes kis bejegyzést kanyarítottam nem mondom, aki hajlandó volt végigolvasni remélem talált benne néhány hasznos információt, és kedvet kapott az utazáshoz. Ha van rá lehetőség, ne habozzatok belevágni, életetek legjobb döntése lesz, ezt garantálom. YOLO!"

A cikk teljes hosszában elérhető itt: Táborozzunk Amerikában!

Ha valaki még nem jelentkezett volna, itt megteheti: Camp Leaders jelentkezés

Travelling after camp 2013, part 2: ORLANDO & NEW YORK

2013. augusztus 29. (Thursday): Négy és fél órányi mexikói anekdotával később végre megérkeztünk

Barbival és Zsanival Orlandóba, ahol további másfél órán keresztül mintegy 61 megállót buszoztunk a hotelbe. Baromi fáradtak voltunk, még elvonszoltuk magunkat vacsoráért, aztán csak döglöttünk a szobában, és Ryan Goslingra csorgattuk a nyálunkat, a Notebook ment a tv-ben... :D Mindeközben hatalmas first world problem-mel kellett megküzdenem, nevezetesen, hogy másnap a Disney Magic Kingdom vagy a Universal Island of Adventure legyen-e a program. Zsaniék a SeaWorld-be mentek, de nálam ez szóba se jött, mert már jártam a san diegóiban, inkább valami újdonságot akartam. Pár óra guglizás és
véleménycsere után a Universal mellett döntöttem, probléma megoldva, végre mehettem le alfába, de csak miután megmentettem a lányok életét az emberevő póktól, aki a fürdőszoba sarkában készült lesből támadni.
2013. augusztus 30. (Friday): Hajnalodott, kiugrottam az ágyból, Harry Potter már várt reám, erre mit látnak szemeim?? Egy gyík
néz velem farkasszemet a falról... Az oké, hogy Florida tele van velük, oké, hogy ráugranak az emberre a bokorból, na de, hogy reggel arra ébredjek a szállodai szobámban, hogy ott pöffeszkedik a falon az ágyam mellett és kukkol, az már way too much. Megpróbáltam megfogni de túl gyors volt, úgyhogy hagytam a francba, végül is két hónapig éltünk egy sereg állattal az erdő közepén, mit nekünk ez a kis gyík... 9 óra felé indultunk el, a lányok mentek delfinezni, én meg vidámparkozni, egyedül...

Na már most tudva levő, hogy nem kifejezetten rajongok a hullámvasutakért, de gondoltam egyszer élünk, kemény leszek mint a kád széle, hahaha... A fokozatosság elvét vallom, így kezdetnek bőven elég volt a Cat
in the hat ride, egy kis folyosón ment a kocsi, pörgött-forgott, villództak a fények, mesefigurák ugrottak elő váratlan helyekről, egy 5 éves gyerek is szétunná az agyát rajta, ehhez képest Dénes Alexandra majdnem összecsinálta magát és úgy szorította az ülést mintha halálos veszedelemben lenne... Alig vártam, hogy kiszabaduljak, ezzel véget is ért a hullámvasutas pályafutásom, a Hihetetlen Hulkra már ránézni se mertem.
Leginkább a Wizarding World of Harry Potter izgatott, nagyon király volt, tisztára mintha a filmben lenne az ember, ittam vajsört is. Az Elveszett Világban
megnéztem a Szindbád show-t, a pirotechnika adta, de a poénok harmatgyengék voltak, elég ha annyit mondok, hogy Szindbád "segítőjét" Kebabnak hívták... A Jurassic Parkban tanúja lehettem egy alomnyi kis dinó megszületésének, aztán a Toon Lagoonban elcsábultam a Popeye ride-ra, egy folyón mentünk végig vízesések között, még a bugyimból is facsartam a vizet utána, jó móka volt. Majdnem zárásig maradtam, aztán ügyesen felpattantam a kijáratnál az első buszra amit megláttam, ugyanaz volt a száma mint annak amivel reggel jöttem, gondoltam jó lesz. Hát nem lett jó. Egy órányi utazgatás után az a kellemetlen érzésem támadt, hogy az ellenkező irányba megyünk, a sofőr is észlelte a zavaromat, és megkérdezte hova mennék, majd azt mondta szálljak le a következő megállóban és várjam meg, fél óra múlva fordul vissza. Inkább nem jellemezném a környéket ahol leszállított, lényeg a lényeg, épségben visszaértem a hotelbe, halleluja...
2013. augusztus 31. (Saturday): Reggel kicsekkoltunk és megkezdtük fantasztikus 25 órás utunkat New

York felé. Persze, hogy a rossz buszmegállóba mentünk, ahol nem állt meg a helyi járatunk, így szépen lekéstük, és főttünk még vagy háromnegyed órát a tűző napon amíg jött a következő. 61 megállóval később már az állomáson is voltunk, délután 1 órakor indult a busz. Orlando-Jacksonville-Savannah-Fayetteville-Richmond útvonalon haladtunk, baromi kényelmetlen volt és majd szétfagytuk a légkonditól, jó ha egy órát tudtam aludni. Ja és a legjobb a dologban, hogy minden egyes megállóban le kellett szállnunk a buszról, hiába utaztunk ugyanazzal tovább, volt ahol fél órát, volt ahol másfelet kellett ülnünk a váróteremben az éjszaka közepén, kalaaaaand!
2013. szeptember 1. (Sunday): Valamikor hajnalban érkeztünk meg Richmondba, ott átszálltunk a washingtoni buszra. Ez nagy király volt, leghátul ültünk, végre elfértünk rendesen a cuccokkal, nem fújt
a légkondi, aludtam is majdnem végig. Reggel 8 körül gurultunk be a Union Stationre, ott megint átszálltunk és 10-kor indultunk New Yorkba. Emeletes busszal mentünk, be is foglaltuk az emeleten a legelső üléseket, de aztán megint csak aludtunk, panoráma ide vagy oda. Délután fél 3-ra értünk New Yorkba. A szállásunk Brooklynban volt, a busz Manhattanben rakott le, úgyhogy még metróztunk vagy másfél órát. A megadott címre érve aztán csak toporogtunk az utcán, ugyanis az utca stimmelt, de a házszámot nem találtuk. Kérdezősködtünk, senki nem tudta merre van, sőt volt aki azt mondta, hogy a cím alapján Manhattanben kéne lennie (kicsit kivert a víz, hogy vissza kell metróznunk), végül egy boltban sikeresen útba igazítottak. Becsekkolás után lemostuk magunkról az út porát, és kiruccantunk a Times Square-re, elmondhatatlan érzés volt egy dolláros pizzát falni a 2 bros-ban, semmit nem változott tavaly óta, a legjobb pizza New Yorkban. Nem maradtunk sokáig, mert fáradtak voltunk, visszaérve csak bedőltünk az ágyba, véééégre nem kellett időre kelnünk másnap. Találkoztunk magyar srácokkal a szálláson, kint ültünk a nappaliban, beszélgettünk, ők jöttek fel a lépcsőn, meghallottak minket és dobtak egy ilyet: "EZEK is magyarok??" Igen, EZEK is magyarok...
2013. szeptember 2. (Monday): Borzasztó állapotban ébredtem, fájt a fejem, fájt a torkom, tüsszögtem,

köhögtem, minden bajom volt, nagy valószínűséggel megártott a légkondi a buszon... Azért a nyakunkba vettük Manhattant, és végigjártuk a szokásos látnivalókat, úgy mint Szabadság-szobor, Stock Exchange, Charging Bull, 9/11 Memorial. Zsanival már kínban voltunk, mert minket inkább a Természettudományi Múzeum érdekelt, alig vártuk, hogy Ben Stiller lába nyomán lépkedjünk. Eszméletlen jó hely, csak kevés időnk volt rá, rohanni kellett, hogy körbe tudjuk járni, mert fél 6-ra találkozót beszéltünk meg Erikáékkal az Empire State Buildingnél. Ott vártunk vagy fél órát rájuk, aztán feladtuk, Zsaniék beszabadultak egy ajándékboltba, én meg beültem kajálni. Mikor jöttem ki, egy szőke ciklon sikoltozva a nyakamba ugrott, hát nem odaértek Erikáék? :D Velük voltam estig, aztán még szétnéztem az Old Navy-ben, mert fújt a sale. Nem találtam semmi jót, így csalódottan távoztam, de két sarokkal arrébb a Forever21 kárpótolt egy Back to the future pulcsival, háháháhá.
2013. szeptember 3. (Tuesday): "Akkor kelünk, amikor ébredünk" napot tartottunk, dél körül már sikerült is

magunkhoz térni. Megebédeltük a szokásos kis pizzát a 2 bros-ban, délután meg csak lézengtünk a Central Parkban. A bejáratnál egy fickó erőszakos marketinggel próbált rávenni minket a biciklis túrára, de ellenálltunk. Teljesen ráizgultunk az állatkertre, aminek nagy csalódás lett a vége, talán nem kellett volna annyira a Madagaszkárra alapozni... 12 dolláért láttunk 3 fókát, 20 pingvint, 3 majmot, egy alvó hóleopárd szuszogó mellkasát, pár denevért meg kígyót, ja és egy üres jegesmedve kifutót. Se oroszlán, se zsiráf, se zebra, se víziló, Julien királyról nem is beszélve... A lelki traumát egy fa alatt hevertük ki, Barbi okosan hozott repülős plédet, úgyhogy csak feküdtünk és bámultuk a felhőket, meg a szállás melletti kisboltban vásárolt magyar bulvárlapokat olvasgattuk.
2013. szeptember 4. (Wednesday): Külön töltöttük a napot, a lányok magaslati levegőt szívtak a Rockefeller tetején, én meg ajándékok után futkostam. Végigjártam kb. egész Manhattant, egyszer még a szállásra is visszametróztam, mert tele volt a hátizsákom, muszáj volt leraknom a cuccokat. Annyi édességet vettem, hogy este több órába telt mire elrendeztem a kézipoggyászban úgy, hogy lehetőleg egyetlen csoki se törjön össze, szabályosan kifosztottam délután a Hershey's-t, de hát a drága kis édesszájú családomért mindent! :))
2013. szeptember 5. (Thursday): Zsaniék hajnalban elutaztak Washingtonba, én is utaztam, csak a másik
irányba, és kicsit messzebbre. Fogalmam se volt, hogy fogom az 50 fontos bőröndömet eljuttatni A-ból B-be, de aztán megoldódott a gond, mindig akadtak önként jelentkező gentleman-ek, akik le- és fölcipelték a lépcsőkön, ezúton is THANK YOU! A Grand Central-tól shuttle-lel mentem a Newark-ra, a buszon egész véletlenül találkoztam Timivel, ő is aznap repült haza. A reptéren még kínlódtam pár órát a gép indulásáig, egyrészt már tiszta depresszió voltam, hogy haza kell menni, másrészt meg még mindig tök beteg. Este 7-kor szálltunk fel, rémes volt az út, olyan légörvényekkel, hogy kajakra azt hittem lezuhanunk, alvás helyett megnéztem egy rakás filmet.
2013. szeptember 6. (Friday): Reggel 6-kor érkeztünk Párizsba, ahol ismét végig kellett menni egy biztonsági ellenőrzésen, kettőt lehet találni kinek a poggyásza akadt fenn a rostán... Úgy van, talált süllyedt! A biztonságis nő MINDENT kipakolt a táskámból, amit én előzőleg matematikai pontossággal pakoltam bele, nem volt őszinte a mosolyom... Fél 10-kor szállt fel a gép Budapest felé, a szendvicset megvártam, aztán bekómáltam, mire magamhoz tértem már a pesti panelek voltak alattunk. :/
Eltelt egy újabb nyár, hihetetlen, hogy már a harmadik. Jó volt hazajönni nem mondom, de imádom a tábort, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy máshol, másképp töltsem a nyaramat. Tudom azt írtam a bemutatkozásban, hogy három a magyar igazság, DE! a negyedik a ráadás ugyebár... SUMMER OF 2014, HERE I COME! :)

Kedvet kaptál? Katt ide: Camp Leaders

One camp. Three summers. Thousands of memories. And this is just the beginning.

Katt ide: Alex in the US, utána pedig ide: Camp Leaders.

There's no need to say more.

ELTE NUK Tájékoztató!

Attention! Camp Leaders tájékoztató az ELTE Nagytétényi úti Kollégiumának Club Termében, 2013. október 24-én (csütörtök) 19 órától, a részvétel melegen ajánlott! :)

Addig is egy kis kedvcsináló élménybeszámoló: Táborozzunk Amerikában!
Bővebb információ a programról: campleaders.com/hu

Travelers

"I haven't been everywhere, but it's on my list."  Story of my life. Ha a tiéd is, kattints: Camp Leaders 

Októberi tájékoztatók

Kedves Mindenki! Íme egy összefoglaló a Camp Leaders októberi tájékoztatóiról. Tessék mazsolázni, kiválasztani a megfelelő helyszínt és időpontot, aztán ott csápolni az első sorban! ;)

• október 8. (kedd) 9-15 óra: Szolnok Állásbörze, Szolnoki Főiskola Főépület Aula, 5000 Szolnok, Tiszaligeti sétány 14.
• október 9. (szerda) 18 óra: BGF Bagolyvár Kollégium, 1148 Budapest, Bagolyvár u. 6-10.           https://www.facebook.com/events/125382597632367/
• október 14. (hétfő) 11:15: Szolnoki Tájékoztató, 5000 Szolnok, Tiszaligeti sétány 14.   https://www.facebook.com/events/475444555888243/
• október 14. (hétfő) 16 óra: Győri Tájékoztató, Bridge Hallgatói és Oktatói Klub (nagyterem), 9026 Győr, Kálóczy tér 6. 
• október 15. (kedd) 9-15 óra: Debreceni Külügyi Börze és Tájékoztató, Debreceni Egyetem Főépület, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.   https://www.facebook.com/events/341127866033893/
• október 16-17. (szerda-csütörtök) 10-17 óra: BME Külügyi Börze, BME  K épület II. emelet, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. 
• október 21. (hétfő) 17 óra: Pécsi Tájékoztató, KTK  B épület 310-es terem, 7622 Pécs, Rákóczi út 80.  https://www.facebook.com/events/498864393562647/
• október 21. (hétfő) 19 óra: Egri Tájékoztató, Eszterházy Károly Főiskola B épület 121-es terem, 3300 Eger, Egészségház u. 4.   https://www.facebook.com/events/1412770605618530/
• október 30. (szerda) 9:30-15 óra: BGF Karrier Nap, BGF-KVIK I. emelet Színes Közösségi Tér, 1054 Budapest, Alkotmány u. 9-11. 

For more information, click here: Camp Leaders Hungary 

Travelling after camp 2013, part 1: MIAMI

2013. augusztus 24. (Saturday): Délelőtt 10 óra körül szállt le a kis csapat (Zsani, Kati, Patrik, én) Miamiban, óceán, pálmafák, hőség. Shuttle-lel mentünk a hotelbe, de csak déltől lehetett becsekkolni, úgyhogy elindultunk vadászni valami ehetőre, a Subwayben sikerült is becserkészni egy pár szendvicset. Ebéd után bevásároltunk, Katival találtunk egy boltot, ahol 20 joghurtot adtak 5 dollárért, gondoltuk a hülyének is, hát még nekünk... :D Délután elnéztünk a közeli beachre, este pedig a városba. Sétáltunk a Lincoln Roadon, aztán kettéváltunk, Kati és én tetoválószalonokat csekkoltunk, Zsaniék a beachre mentek.

2013. augusztus 25. (Sunday): Még előző nap foglaltunk egy túrát a hotelben Evergladesbe, így az egész délelőttöt az alligátorok karmai között töltöttük. Kb. 1 óra volt az út, közben átvonult felettünk egy pár trópusi vihar, de mire odaértünk szépen kisütött a nap. Először az airboat túrára mentünk, királyos volt, de őszintén szólva arra számítottam, hogy majd csak úgy rajzanak az alligátorok a hajó körül és halálos veszedelemben leszünk, ehhez képest csak a végén láttunk egy aprócskát, ami szerintünk nem is volt igazi...

A hajókázás után alligátor show következett, mi négyen persze nagy mellénnyel beültünk az első sorba, mekkora hülyék voltunk... A fickó aki tartotta enyhén szólva is őrült volt, a tenyérnyi skorpiót majdnem ráejtette Zsanira, az egyik csajt rávette, hogy csókolja meg az óriásbékát, egy kisfiút meg csokival akart becsábítani a kifejlett alligátorhoz...

 Rám akkor jött a szívbaj, amikor megkérdezte, hogy ki fél a kígyóktól, és lassan elkezdte felemelni az egyik nagy doboz tetejét. Szépen, nőiesen kifejezve magam tarkóig csúszott fel a firka, kivert a víz és úgy remegtem, mint akit ráz az áram. Ha van állat, amit ki nem állhatok, amitől halálosan félek és undorodok, az a kígyó... Nagyon nem volt vicces a szituáció, a másodperc tizedrésze alatt felmértem a lehetséges menekülési útvonalakat, az őrült fazon persze rögtön kiszúrta a halálsápadt arcomat az első sorban, és hirtelen előrántott valamit a dobozból. A szívem konkrétan kiugrott a helyéről, és beletelt egy kis időbe mire realizáltam, hogy nem óriáskígyó, hanem alligátor van a kezében... Közölte, hogy "kígyóm az nincs, de van helyette alligátor..." Köszi, jókor szólsz, már fél lábbal a koporsóban voltam...

Miután visszatettem a szívem a helyére és rendeződött az EKG-m is, sorba álltunk fotózkodni a cuki kis alligátorral. Nagyon édes volt, de borzasztóan sajnáltam, nem lehetett valami kellemes összekötött szájjal kézről-kézre járni egész álló nap. :(

Indulás előtt gyorsan vettünk egy alligátor farok szendvicset közösen, mert féltünk, hogy ha rossz, akkor kidobunk fejenként 12 dollárt az ablakon, de ÁLLATI finom volt, 

simán benyomtam volna az egészet. :D

Délután négy körül értünk vissza a hotelbe, Katival bementünk a városba, sétáltunk a beachen, és persze költöttük a lóvét. Éjjel még betámadtuk a lányokkal a medencét a hotelben, természetesen hoztuk a formánkat, a hülyeség a tetőfokára hágott... :D

2013. augusztus 26. (Monday): Katival Key Westre mentünk snorkelingezni, elég kalandos úton... Előző este foglaltuk a túrát a városban, Mauro kávézójában. Mauro egy középkorú olasz fazon, borzasztóan tenyérbemászó és borzasztóan rossz az angolja. Háromszor kérdeztem meg, hogy reggel hány órakor jön értünk a busz, háromszor mondta el, hogy six FIFTY. Katival már 6:45 előtt kint voltunk a recepción, sőt még negyed 8 után is ott ültünk... Megkértem a recepciós gyereket, hogy hagy hívjam fel a túraszervezőt, aki közölte, hogy a busz six FIFTEEN-kor jött értünk, már lent van South Beachen, és nem fordul vissza. "Aha, és akkor mit tudunk tenni? Mauro ugyanis 6:50-et mondott." - "Ja, hát Mauro egy idióta..."

Végül arra jutottunk, hogy fogunk egy taxit és lesüvítünk az 5. utcára (a hotelünk a 86. utcában volt...), hogy elérjük a buszt, este pedig jó igényesen leverjük Maurón a taxi árát, ha lekéssük a buszt, akkor a túra árát is. 22 dodó volt a fuvar, cserébe viszont elkaptuk a buszt. Irtó fostos idő volt, zuhogott az eső, fújt a szél, már elkönyveltük magunkban, hogy törölni fogják a hajókázást, de mire megérkeztük Key Westre kitisztult az ég és a nap is kisütött.

Ez a snorkeling kicsit más volt, mint tavaly nyáron a Hanuama Bay-ben Hawaiin, nem a part közelében maradtunk, hanem 1 órát hajóztunk ki a nyílt Mexikói-öbölbe. Katival kicsit feszült hangulatban voltunk és már vizualizáltuk, ahogy a cápák darabokra tépnek, karok, lábak, vér mindenütt...  Szerencsére a legénység érezte a helyzet komolyságát, és rendkívül készségesen complimentary koktélokkal igyekeztek elűzni a közeli és fájdalmas halál gondolatát, meglepően sikeresen... :D

A cápákat végül nem találtuk otthon, a medúzák ellenben melegen üdvözöltek minket, már abban a pillanatban kaptam egy pacsit a szebbik felemre, hogy becsobbantunk, aztán még egy párat a karomra, a lábamra és a derekamra... Ettől függetlenül nagyon élveztem, szép volt a korallzátony, bár néha azért körbe néztem, nem jön-e felém egy éles fogsor.

Búvárkodás után még maradt egy kis időnk a busz indulásáig, elsétáltunk a kontinentális USA legdélibb pontjára. Fél 6-kor indultunk vissza Miamiban, este 9 felé érkeztünk South Beachre. Rögtön mentünk Mauróhoz behajtani a taxi árát, egy szót se szólt, csak adta a lóvét, a túraszervező valószínűleg már tájékoztatta a történésekről.

2013. augusztus 27. (Tuesday): Zsani és Patrik városnéző túrára mentek, mi pedig Katival szépen átköltöztünk egy hostelbe, ő és Patrik aznap este utaztak, Zsani barátnője, Barbi pedig érkezett, ezért kellett variálni a szállásokkal. Barbi már a hostelben volt, lementünk együtt a beachre, délután találkoztunk Zsaniékkal. Ők hárman visszamentek a partra, én pedig Kati nyomatékos kérésére ("Nem állok veled szóba, ha azután csináltatsz tetkót, hogy én elmentem!") rászántam magam a tetoválásra.

Miután végignéztünk vagy ezer szalont, a Washington Avenue-n lévő Salvation Tattoo-t választottam, ez nézett ki a legtisztábbnak és legprofibbnak, az árak se voltak vészesek miami viszonylatban. A "nagyon-nagyon-nagyon fostam" enyhe kifejezés, remegett a kezem, olyan idegtépő fájdalomra számítottam, ehhez képest semmiség volt, még vigyorogtam is. :D Mivel kaptam 20% off-ot a következő vásárlásból, Katikát se hagytam parlagon heverni, addig beszéltem, míg kifúratta a fülét. Az életre szóló szuvenírek beszerzése után találkoztunk Barbival, Zsanival és Patrikkal, visszamentünk a hostelbe, aztán kikísértük Katit és Patrikot a buszhoz.

2013. augusztus 28. (Wednesday): Későn keltünk, dél körül, végre nem kellett időre menni sehová. Délután csak sétálgattunk a parton, vásároltunk, este a hostel teraszán lazultunk.

2013. augusztus 29. (Thursday): Reggel kicsekkoltunk a hostelből és kínkeservesen elvonszoltunk a cuccainkat a buszmegállóba, szerencsére egy jóvágású osztrák fiatalember segített felrakni a bőröndöket a buszra. A reptérig utaztunk, onnan még egy kis időbe telt eltalálni a Greyhound állomásra (értsd. keringtünk vagy fél órát, mint gólyaf*s a levegőben), de a megérkezés sem volt kellemesebb, a váróterem felvonultatta Miami "krémjét"... Az út Orlandoba 4 és fél óra volt, egész idő alatt a mögöttem ülő rém furcsa fickót kellett hallgatnom, aki kipécézett magának és folyton előrehajolt, hogy a mexikói kalandjaival traktáljon, nem lehetett lelőni...

Nyaralás part 2 is coming soon! ;)

Ha kedvet kaptál, kattints és irány az Ígéret Földje: Camp Leaders tájékoztató

Győri fiatalság, ACHTUNG!

Camp Leaders győri tájékozató

Amerikai munka egyetemistáknak! Unod, hogy minden nyarad ugyanúgy telik? Új barátokra, élményekre és izgalmakra vágysz? Vonatjegy helyet inkább repülőjegyre gyűjts! Vállalj nyári munkát egy amerikai gyerektáborban, a nyár végén pedig fedezd fel az Államokat a tábor alatt megismert barátaiddal! Ha elgondolkodtál azon, hogy szeretnél résztvenni a programunkban, akkor hallgasd meg tájékoztatónkat október 14-én 16:00-kor a Bridge Hallgatói és Oktatói Klubban. A tájékoztatón való részvétel feltétele a kiutazásnak, ugyanakkor semmilyen kötelezettséggel nem jár. Ha érdekel a lehetőség, érdemes minél hamarabb regisztrálnod is http://www.campleaders.com/hu/amerikai-munka-tajekoztato/?utm_source=hodosi_dio&utm_medium=gyor&utm_campaign=gyorpromocio (a regisztráció szintén nem jár kötelezettséggel, csupán érdeklődést fejez ki),hiszen az első 200 jelentkező még biztosan tavalyi áron tud kiutazni. Ha felkeltettük érdeklődésedet, gyere el tájékoztatónkra, addig pedig látogass el honlapunkra http://www.campleaders.com/hu/amerikai-munka-tajekoztato/?utm_source=hodosi_dio&utm_medium=gyor&utm_campaign=gyorpromociok, nézd meg a jelentkezőnk által készített élményvideót (http://indavideo.hu/video/Campleadres_2012) és olvasd el a facebook oldalunkon található információkat is (https://www.facebook.com/campleadershungary ). Camp Leaders tájékoztató időpont: 2013. október 14. 16:00 Helyszín: Bridge Hallgatói és Oktatói Klub Nagyterem, 9026 Győr Kálóczy tér 6. https://www.facebook.com/events/640068126037773/

Summer of 2014

Miami Beach vagy a Balaton? A döntés a kezedben van! Csak egy kattintás: Camp Leaders

Kattints és jelentkezz, életed legjobb nyara vár Rád! ;)

www.campleaders.com/hu

2013. július 14. (Sunday): Sleep-in, reggeli @ 9 am. Délután szünet helyett dolgoznom kellett, hogy elmehessek a vacsoráról. 18:30-kor vittek minket Hyannisbe, zuhogott az eső, bőrig áztunk Dannel mire elértünk az állomásra. Volt még másfél óránk a busz indulásáig, és olyan jól elvoltunk, hogy nem is figyeltük az órát. Egyszercsak szól agy takarítónő, hogy mit keresünk itt, mondjuk, hogy várjuk a bostoni buszt, azt mondja az most indul... Spuriztunk, mint állat, épp hogy elértük. 22:30-ra értünk a Logan Airport-ra, onnan taxival mentünk a hostelbe, de a sofőrnek fogalma se volt, hogy merre kell menni, így végül 30 dollárunkba fájt a fuvar. Becsekkolás után gondoltunk keresünk egy likőr store-t, természetesen az összes zárva volt... Bepróbálkoztunk két bárban, de mivel Dan még nincs 21, engem meg mindenki 18 évesnek nézett, a vereségtől lesújtva visszamentünk a hostelbe és fél 2-kor nyugovóra tértünk.
2013. július 15. (Monday): BOSTON, baby! 7-kor keltem, Dan 8-kor full kómásan. Egész nap a városban kóvályogtunk, reggeliztünk a Quincy Market-ben, megnéztünk Paul Revere házát, fish 'n' chips-et ebédeltünk, délután elmentünk a Fenway Parkba (magunkhoz híven majdnem lekéstük a túrát...), este meg Cambrigde-ben voltunk a Harvardon, és egy cuki mexikói étteremben vacsiztunk. Végre tudtunk szerezni itókát, nyitva volt a bolt. Dant magára hagytam 3 utcával lejjebb, nehogy megbukjon rajta a küldetés, és vettem négy Sam Adams-et, az eladó még útlevéllel is alig akart kiszolgálni, 17 évesnek nézett... Viszont a hostelben újabb probléma jelentkezett, még pedig a sörnyitó hiánya. A hátizsákunk teljes tartalmát kipróbáltunk mire sikerült lefeszíteni a kupakot, de mivel amúgy is fáradtak voltunk, csak még jobban elálmosodtunk tőle és valamikor hajnalban bealudtunk.
2013. július 16. (Tuesday): Délelőtt megnéztük a USS Constitution-t, aztán elsétáltunk Cambridge-be, útközben hozzánk csapódott egy buddhista hippi, nagy poén volt. Dannek vízhólyag lett a sarkán a sok gyaloglástól, és annyira fájt, hogy nem bírt cipőt venni, mezítláb járta végig a várost. :D 14:15-kor indult vissza a buszunk, 4-re értünk Hyannisbe, 5-re a táborba. Jessie sikeresen megoldotta a bankkártya problémát, végre hozzájutottam a lóvémhoz :D
2013. július 18. (Thursday): BURGESS! :)) Reggel Consi átvitt minket a Burgessbe, Lois meg a fiúkat fuvarozta a Haywardbe. Alig kellett dolgoznunk, délelőtt volt egy óra szünet, ebédre grilled cheese volt, de már 1 órakor végeztünk. Délután lementünk a beach party-ra, Bestie ledöglött mellém a fűbe és közölte, hogy "Laurence likes you", mondom hú de király, thanks for the tip... Az egyik kis fekete fiúcska, aki a derekamig se ért fel, azt mondja nekem: -"I really like your bathing suit!" -"Thanks, you are so cute!" -"Thank you, I try to do my best!" Jaj, azt hittem megeszem! :D Később Kody is dobott egy olyat, hogy "It's a wonderful day, cause you are here Alex!", nem győztem elpirulni... :$ Vacsora előtt írtam egy üzenetet az OD papírra, hogy köszönjük ezt a szép napot a Burgessnek, Cassie felolvasta vacsi után, mire kitört az üdvrivalgás és a tapsvihar, háromszoros hurrá és kitchen parade, majd meghívtak minket a closing campfire-re. :)
2013. július 27. (Saturday): Session 3 felénél tartunk. Elkezdődött a secret friend, az első 2 napon nem kaptam semmi, a harmadikon jött az ajándék egy sűrű bocsánatkérésekkel teli levél kíséretében... :D Rachel, a Jessie előtti igazgató eljött látogatóba, annyira kedves volt, pontosan emlékezett rá, hogyan vett fel annak idején, nem győztem hálálkodni neki. :) Délután cook-out volt, Kody megint hozta a formáját... :D Mikor jöttek sorban a tányérért, Erin azt mondta nekem, hogy "Alex, you look very nice with your braids", erre Kody: "She always looks very nice!" Fülig elpirultam, Asa csak nevetett... :D
2013. július 31. (Wednesday): ALA! Felléptünk a lányokkal, Hayward Hungarians néven futottunk és Máté Pétertől az Azért vannak a jóbarátokat énekeltük, óriási sikerrel, mindenki tátott szájjal hallgatta.
2013. augusztus 5. (Monday): Session 4! Lois off, engem jelölt ki főnöknek. Négy CIT segített nekünk egész nap, alig kellett valamit csinálnunk, 3 és fél óra szünetünk volt délután. Átvettem a szállítmányokat (Sysco, US Food, Ring Bros, Carlise), like a boss! :D Este a Burgessben megünnepeltünk Bálint szülinapját, jól bepalacsintáztunk.
2013. augusztus 13-14-15. (Tuesday, Wednesday, Thursday): M&P! Zsani kígyót talált a konyhai wc-ben, ez már a második volt a nyár folyamán, Orla beszólt, hogy "It's a family!", ki is vert a víz a gondolattól... Este kihirdették a a leadereket és kezdetét vette az örület, GO MARINERS! Szerdán megint kígyót láttunk a konyhában, percekig mozdulni se tudtam, csak azt lestem honnan jön elő a következő... :S Csütörtökön a senior fiúk ebédeltek a Haywardben, a mosogatóban voltunk Zsanival, ebéd után Willie odajött és elfurulyázta a Gyűrűk Ura főcímdalát. :D A cook-out után kiderült ki nyert, what a surprise: MIGHTY MARINERS! WE ARE WHAT? ICE COLD! :DD
2013. augusztus 16. (Friday): Előre hozták a check-outot 11 órára, így már kora délután végeztünk, kinyaltuk az egész konyhát pincétől padlásig. A többiek átköltöztek a Pointba, mi Zsanival maradtunk az Animal House-ban, másnap úgyis hurcolkodtunk a Burgessbe. Este 7-kor kezdődött a staff banquet a Burgessben, igazság szerint nem volt annyira jó mint tavaly, a lányokkal egyfolytában az egyik srác fején röhögtünk de sírva, egész este tátott szájjal ült... A bankett után mindenkit visszavittek a Haywardbe. A tóparton raktunk egy utolsó kis tábortüzet és beszélgettünk meg forró csokiztunk, már mindenkin rajta volt a világvége hangulat.
2013. augusztus 17. (Saturday): It's time to say goodbye... :'( Zsanival ketten megcsináltuk a kontinentális reggelit, tiszta depresszió voltam, majdnem elbőgtem magam mosogatás közben. A parkolóban végképp eltörött a mécses, úgy zokogtam, hogy levegőt is alig kaptam, mindenki jött vigasztalni. Délután nekünk, akik maradtunk a specialty week-re, day off volt, elmentünk a moziba a lányokkal, megnéztük a We're the Millers-t, szakadtunk a nevetéstől, aztán elköltöttünk egy kisebb (nagyobb...) pénzösszeget az Old Navy-ben. Este Zsanival átköltöztünk a Burgessbe, Lois ránk bízta a Burgess konyhát a specialty-re, és még azt is elintézte, hogy a leges-legjobb kabinban lakjunk, éljen a nappalis, 2 fürdős, négy hálószobás, légkondis, xbox-os OTIS! :D Erin is ott lakott velünk, de nem sok vizet zavart, alig jött ki a szobájából. Pakolás helyett persze az xbox-ot szereltük össze, találtam egy Gyűrűk Urás játékot, na onnantól kezdve ki se lehetett robbantani a kanapéról. :D
2013. augusztus 18-23. (Sunday-Friday): Specialty week! Reggel 7-kor kezdtünk, hullafáradtan, talán nem kellett volna előző este olyan sokáig barangolni Középföldén... Szerencsére az OE staff sokat segített, mindig megterítettek és elmosogattak. Főiskolás csoportok jöttek, kb. két naponta váltották egymást. Délután felfedeztünk, hogy az xbox lejátssza a dvd-t is (micsoda műszaki zsenik, hahahaha), el is kezdtünk szemezgetni a doboznyi filmből, amit a nappaliban találtunk. Este beköltözött Bálint és Petr, kibulizták, hogy ne kelljen a fostos ebédlő mögötti kabinban lakniuk, kényeskedők... :D Este bevittünk egy csomó kaját a konyhából és xbox-oztunk, de nem tudtunk továbblépni a következő szintre, mert Aragorn külön utakon járt és esze ágában se volt azt csinálni amit én akartam, így miután a Holtak királya ötödszörre is lekaszabolta, hagytuk a francba és inkább megnéztünk a Nemo nyomában-t. Hétfőn megsütöttem 180 darab hamburgert a grillen, egy élmény volt, délután meg alvás helyett valami irtózatosan rossz horrort néztünk a kanapén dögölve. Kedden viszont végre sikerült aludni is délután, Erin közben pakolászott a nappaliban, de én mint akit fejbe vertek. Szerdán, mikor a délutáni szünetben visszamentem az Otisba a kontaktlencsémért, találkoztam egy pár fiúval, épp a sátrakat bontották le, és odahívtak beszélgetni. Azt mondták, jövőre menjek vissza a Burgess resource-ba dolgozni, kérdezték, hogy mihez értek, mondtam, hogy a konyhán kívül nagyon semmihez... Erre Asa: No problem, majd akkor kitalálnak nekem valami új pozíciót, taníthatnék pl. törp nyelvet! :D Este Zsanival és Bálinttal csináltunk melegszendvicset meg fagylaltkelyhet, bevackoltuk magunkat a kanapéra és megnéztük a disney-s Herkulest. Csütörtökön nem volt csoport a Burgessben, ezért Lois átvitt minket a Haywardbe, hogy segítsünk a többieknek. Ebéd közben a kívánságunkra elénekelték a Pizzaman songot, üvöltve táncoltunk rá a mosogatóban. :D Este ott maradtunk az utolsó dance partin, ez volt messze a legjobb egész nyáron. Nem hazudtoltam meg önmagamat, legelöl csapattam a koreográfiát az első sorban, mindenki engem követett a Cotton Eyed Joe meg a Cupid Shuffle alatt, nagyon vicces volt. :D Közben elbúcsúztunk mindenkitől, volt nagy sírás-rívás, főleg amikor megszólalt Avicii-tól a Wake me up, na akkor összeborulva zokogtunk. :D Este átjött hozzánk Kati és Erika, megnéztük a Viasztesteket, de a végét elaludtam.
2013. augusztus 23. (Friday): Last day at camp! :((( Csak 8-ra kellett mennünk dolgozni, Lois a Haywardben volt, telefonon elmondta a teendőket. Megfőztem 20 font spagettit, süteményt sütöttem, átvettem a szállítmányt, Zsani újjávarázsolta a salátabárt. Dél körül tudtunk csak reggelizni, addig egy szabad percünk se volt. Délután összepakoltunk, befért minden a bőröndömbe, de azért kicsit rá kellett térdelni... Elköszöntünk Loistól és Craigtől, megint sírtunk. :D Fél 6-kor jött értünk Asa a busszal, hogy kivigyen a reptérre. 8-ra értünk Bostonba, és ismét egy felejthetetlen éjszakát töltöttünk a reptéren (hányszor megfogadtam, hogy soha többet...). A kínlódás nem kifejezés arra amit műveltünk, takarók, hálózsákok, bőröndhegyek és magzatpózban alvás a padlón... Nagy nehezen eltelt az idő, 6:40-kor szálltunk fel Miami felé, és kezdetét vette a jól megérdemelt két hetes vakáció (amit persze a keleti kényelemben töltött éjszaka után 3 és fél órás nyálcsorgató alvással indítottunk a gépen...).

Hamarosan folyt. köv. a nyaralás részleteivel! :)