Finally, it works!

Hétfő délután tűkön ülve vártam, hogy Rachel hívjon, a kórházból is futva mentem haza, nehogy pont akkor csörrenjen meg a telóm... Otthon szépen kikészítettem a füzetet, a tollat, a telót és vártam... és vártam... és vártam...és vártam... Egészen estig, amikor is már kicsit feszült idegállapotban azt mondtam, hogy oké, akkor ennyi volt... Ja még közben délután felhívtam a Camp Leaders-t, mondták, hogy no para, lazán mint a kazán, nyugodtan kérdezzek vissza ha valamit nem értek, legyek kedves, jó fej és legyek én az első akit elhelyeznek. Na gondoltam magamban, rajtam nem fog múlni... :D Visszatérve a telóhoz, este 9 körül kaptam emailt Rachel-től, hogy sorry de nem volt ideje telefonálni, és bár most éppen free, nálunk már biztos too late van ahhoz hogy felhívjon. Esetleg csütörtökön? Én meg mondom nem fogok még 3 napig izgulni, rendezzük le most, úgyse fekszek korán. Egy szó mint száz, Rachel kb. egy órán keresztül próbált felhívni, hiába... Közben folyamatosan nyomtuk az emaileket egymásnak, írta, hogy csörög a teló de nem veszi fel senki... Mondom, itt van mellettem a mobil és nem csörög... Akkor azt hittem elírtam a számot, elküldtem neki még1szer, de úgyse működött... Közben Rachel felhívta az amerikai Camp Leaders-t, hogy ellenőrizzék a vonalat. Csörgött is a telóm, én nagy boldogan felkaptam, hogy HIIII RACHEL!, erre a csaj: Hi, I'm not Rachel, I'm Neely from Camp Leaders... :P A vonallal tehát nem volt baj, de aztán ki is derült, hogy Rachel kihagyott egy számot... :D Finally, 1 óra múlva sikerült felhívnia, nagyon kedves volt (legalábbis a hangja). Kérdezte, hogy mi újság, hogy telt a napom, hogy megy a suli. Utána megkérdezte, hogy olvastam-e a job description-t amit küldött és van-e kérdésem. Mondtam, hogy világos minden mint a nap, nincs kérdés. Kérdezte, hogy mit csinálnék szívesen a konyhában, mondtam, hogy bármit. Aztán megadta az egyik magyar lány elérhetőségét, aki idén nyáron dolgozott náluk, tőle meg is érdeklődtem, hogy milyen volt a nyár. Remélem hamar válaszolni fog. Utána megbeszéltük, hogy ha tetszik a tábor és szeretnék ott dolgozni, akkor szerda este ismét felhív egy hosszabb interjú erejéig, kérdez pár dolgot és fel is vesz a személyzetbe. Mondtam, hogy okay, that would be great, aztán puszi-puszi, bye-bye és kész. :)
Úgyhogy most várom a holnap esti interjút, igazából fogalmam sincs, hogy mi olyat tud még kérdezni, ami nincs benne a profilomban... Majd kiderül (vagy beborul)! ;)

Hohóóóóó :D

Nahát, az utóbbi 2 napban meglehetősen felgyorsultak az események... Ugyebár az utolsó simítások elvégzése után csütörtökön lett elérhető a profilom. Az egyik fórumon hangot is adtam afeletti lelkesedésemnek, hogy nemsokára kiválaszt egy tábor, erre jól összeugrasztottam ott a jónépet, mert mindenki más időpontot mondott arra vonatkozólag, hogy mikor kezdenek el válogatni a táborigazgatók. Hát ami azt illeti, az én esetemben nem sokat tököltek... :P Másnap, vagyis pénteken felléptem a netre lecsekkolni a profilomat, erre látom, hogy bizonyos YMCA Camp Burgess & Hayward szépen lefoglalózott... Még aznap este helyi idő szerint (igen, ezt nem árt tisztázni a 6 óra időeltolódás miatt...) este fél 11 körül kaptam egy emailt a camp igazgatójától, Rachel-től, hogy szeretnének kitchen assistant-ként alkalmazni, és legyek szíves adjam meg a számomat, hogy fel tudjanak hívni. Huh... egy kicsit letaglóztam... :D Igazából telefonáltam már angolul, de nem native English-sel, szóval nem árt ha majd kinyitom a fülemet és nagyon odafigyelek, hogy mindent megértsek. :) Visszaírtam neki, hogy kössz a levelet, nagyon zsír a tábor, vasárnap szabad vagyok, dumálhatunk. (persze egy fokkal szofisztikáltabban fogalmaztam :D) Ma délután válaszolt, hogy nem lehetne-e inkább hétfőn... Szerencséje, hogy őszi szünet lesz és itthon vagyok. Írtam, hogy sure, i am also free on Monday. Érdekes lesz ez a hétfő... :D
Egyébként a táborról annyit, hogy Bostontól egy órára található a Cape Cod nevezetű kis félszigetszerűségen, Sandwich (halál komolyan így hívják) városkája mellett egy tó partján. A Burgess a fiúk, a Hayward a lányok tábora, de mivel testvértáborok, gyakran vannak közös banzájok. Tök közel vannak egymáshoz, az tó 2 oldalán hatalmas területen. Ahogy nézegettem a honlapot, elég sok activity lehetőség van: úszás, kajakozás, kenuzás, falmászás, íjászat, foci, kosár, lovaglás, tenisz stb. A gyerekek nem egész nyáron lebzselnek itt, hanem 2 hetes turnusokban jönnek. Egyelőre nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, majd kiderül. Arra lennék a leginkább kíváncsi, hogy itt milyen az időjárás, remélem nem esik sokat az eső... :S Ja azt elfelejtettem, hogy Rachel Camp Hayward igazgatója, még véletlenül se fiútáborba kerülök... :P
Annyira belendültem a dologba, hogy már rügtün elkezdtem tervezgetni a tábor utáni utazás útvonalát.
1. Boston-> Los Angeles
2. Los Angeles-> San Fransisco (és vissza)
3. LA-> Las Vegas (innen kiruccanás a Grand Canyon-hoz)
4. Las Vegas-> Miami
5. Miami-> Philadelphia
6. Philadelphia-> Washington D.C.
7. Washington-> New York
8. New York-> Budapest
Ami kimaradt, az a Niagara, de azt jó lenne az egyik szabad hétvégén beiktatni, aránylag nincs messze Bostontól... aránylag...
Na de ez majd még alakul, $ és idő függvénye ugyebár. :D Egyelőre a hétfőre koncentrálok! ;)

Na ki az első "placeable" az országban? :P

Ma délután hívott Nóri, hogy tök jó lett a profilom, csak még... :D 3 dolgot kellene kijavítanom: 1) világosítani a fényképen 2) beírni, hogy van nyelvvizsgám 3) a food preparation-nél az elejére írni a previous professional experience-t és csak utána az otthonit. Ja meg a motivációs levél elejére írjam be a nevemet meg az életkoromat. Azt mondta, ha ezeket megcsinálom, azonnal elérhetővé teszi a profilomat és én leszek a legeslegelső!!!! :D:D:D Mivel még volt egy fél órám a szakdogás faktig (amit aztán jó igényesen skippeltem...), leszaladtam a büfé mellé a számítógépekhez, és megcsináltam a végső simításokat is. Aztán visszahívtam Nórit, hogy kész vagyok, ő meg jól megdicsért, hogy milyen hiperatomzsírkirály lett a profil, és azonmód megkaptam a "placeable" státust hahahaha :D:D:D Még annyit változtattunk, hogy egy kicsit előbbre hoztuk az indulás időpontját, jún. 10-re... :S Ez nagyon durva, tekintve, hogy a nyári vizsgaidőSUCK május 23-án kezdődik, tehát 3 hetem lesz kb. 8 vizsgára... :S:S:S Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom abszolválni, de valahogy muszáj lesz megoldani. Szerintem végigtanulom az egész szemesztert mint állat és akkor talán nem lesz nagy szívás... Most már nagyon izgulok, baromi kíváncsi vagyok, hogy melyik tábor fog felvenni!!! :D Remélem valami gizda helyre kerülök csupa jófej emberkével a világ minden tájáról... milyen szép is az álmodozás... :P
Azt hiszem az őszi szünetben szépen elkezdhetem összeszedegetni a szükséges papírokat. A medical form-hoz már csak a tuberculin teszt hiányzik, hétfőn megyek a tüdőszűrőbe, a hét végére kész lesz. A többit meg lassan de biztosan. :) Most megyek és megvizsgálom a szemhéjamat belülről... Üdv az egyelőre nemlétező olvasóimnak! ;)

interjú No.2.

Ma voltam a második interjún. :) Még előtte feladtam Andy-nek a levelet, méghozzá elsőbbségivel, remélem hamar válaszolni fog. Ez a beszélgetés még rövidebb volt mint az előző, kb 5 perc alatt lezavartuk. Beült egy harmadik csaj is megnézni, kérdezte, hogy nem zavarna-e, mondom miért zavarna? :D Löktem a sódert, meg is dicsértek, hogy ilyen egy tökéletes interjú! ;) Utána még volt egy kis idő, úgyhogy egy füst alatt átnézettem a profilomat is. A képemet le kellett cserélni egy 32 foggal vigyorgósra, hogy lássák mennyire optimistic, friendly és funny vagyok, a work experienceket meg ki kellett egészítenem pár sorral. Ezeket el is intézetem az este folyamán, bízom benne, hogy elég lesz, mert most már tényleg minden igaz és kamu tapasztalatot kifacsartam magamból... :P Délelőtt megnéztem az új 2010-es videót, vááááá de király volt, nem bírom ki jövő nyárig... :D:D:D

Egy kis bevezető

Na szóval... Sikeresen elkészítettem életem első és valószínűleg egyetlen blogját. :) Azt hiszem az lesz a legjobb, ha a legelejétől kezdem a mesélést, úgyhogy csapjunk a lecsóba!
Amerika mindig is vonzott, és kb. egy éve fedeztem fel a Camp Leaders-t, baromira izgatott lettem, mondván, hogy ezt tuti kipróbálom, de a dolog megmaradt puszta lelkesedésnek. Tavaly nyáron viszont az egyik ismerősöm kint volt, én meg irigységtől sárgulva néztem a képeit  fészbukon... Egy szó mint száz, eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad, belevágok. :) Így is lett, szépen regisztráltam a honlapon, majd a tavalyi költségekből kiindulva gyorsan munka után néztem, mert rendes kislányként nem akarom a szüleim nyakába varrni az egészet. Mivel Pesten tanulok, viszonylag könnyű volt melót találni, plusz jön az ösztöndíj is, meglesz a $, én érzem. :P A regisztrálás után nem sokkal hívtak is telefonon, megkérdezték hol tanulok, meghaladta-e a tavalyi átlagom a 2-t (...), és mikor tudok befáradni egy kis tájékoztatóra az irodába. Két héttel későbbre egyeztettünk időpontot egy kis meetingre, amin elmondták, hogy milyen egy tábor, mit kell csinálni a személyzetnek (külön a counselor-nek, külön a support staff-nak), hogy telik egy napunk, mennyi a költség, milyen papírokat kell beszerezni stb. Megnéztünk egy kisfilmet is a 2009-es nyárról, totál bezsongtam tőle... :D Rögtön ezután volt lehetőség bejelentkezni egy angol nyelvű interjúra, ami a nyelvtudást hivatott felmérni. Okt. 12-én voltam, az egész nem tartott tovább 10 percnél, felvették dikatfonra meg videóra, hogy a táborigazgatók le tudják csekkolni a jelölteket. Mivel sikeresen átmentem (haha :D), alá is írtam a szerződést és a sorsom abban a pillanatban megpecsételődött, innen már nincs visszaút, sodródom az ismeretlen felé... ;) Hétvégén otthon voltam, pont mamának mesélem hogy zajlott ez az egész, erre csörög a telóm, és kiderül, hogy sajnos nem tudták leszedni a kameráról a videómat, úgyhogy vissza kellene mennem egy újabb interjúra, persze ez nem befolyásol semmit, a szerződésem érvényes. Tehát holnap ismételten túlesek a What's your name? ill. How old are you? típusú kérdéseken, remélem utoljára, jóból is megárt a sok... :P Jut eszembe, időközben megcsináltam a honlapon az önéletrajzi profilomat, végigszenvedtem vele egy éjszakát, kemény menet volt. A szükséges 3 referenciából is megvan már 2, plusz a Medical Form-ot is kitöltettem a háziorvosommal, csak a tüdőszűrőbe kell még elmennem valami tesztre. Az útlevelem is érvényes 2013-ig hála az égnek, nem lett volna kedvem 7500 huf-ot kiadni egy újra...
Felvettem a kapcsolatot a sosemlátott amerikai rokonokkal is, valahol Texasban élnek, hátha összefutunk a nyáron.
A család reakciói elég vegyesek: apa szerint menjek, ne törődjek semmivel, egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni, csak a vizsgáimat csináljam meg rendesen; anya szerint is vágjak bele, de nála naponta be kell majd jelentkeznem, hol vagyok, mit csinálok, megvan-e még kezem-lábam stb.;az öcsém szerint "ez fasza"; az egyik mama teljesen magán kívül van, hogy 3 hónapig nem leszek itthon; a másik mama egy véleményen van apával; papa meg helyeselt és megadta Andrew címét, de neki úgyis újra és újra el kell majd mondanom, mert elfelejti az egészet. :)
Hirtelenjében ennyit sikerült írnom a kezdetekről, remélem nem hagytam ki semmi fontosat. Most lépek tanulni, majd jövök! ;)