So sorry, hogy majdnem 2 hete nem volt új bejegyzés, győzött a lustaság, shame on me... Mentségemre szolgáljon, hogy múlt héten tele voltam zh-val, mától pedig őszi szünet van az egyetemen, viszont a lelkiismeretem csak nem hagy nyugodni, valamit muszáj alkotnom. Nem leszek túl kreatív, az egyik korábbi cikkemből posztolok egy összefoglalót a tábori élet jellegzetességeiről és az utazgatásról, szerintem hasznos lesz az újdonsült jelentkezőknek. :)
"Massachusetts államban, Bostontól egy órányira, egy Sandwich
nevü városka mellett dolgoztam. Az első pár nap nagyon furcsa, az ember csak néz
mindenfelé, hogy ’jééé fánkbolt minden sarkon’ és társai, mintha belecsöppentél
volna egy amerikai filmbe, én például minden évben rácsodálkozok a dolgokra,
valahogy nem tudom megszokni. Ha nyitott és barátságos vagy, szemvillanás alatt
országos cimborákra tehetsz szert a munkatársak közül. Én is így voltam ezzel,
2 nap se telt el, és úgy éreztem, mintha évek óta ismernénk egymást. Ellenpélda
is előfordult, ez természetes, nyilván nem lehet mindenki mindenkinek
szimpatikus, de attól még együtt kell élni és dolgozni 8-10 hétig,
így jobb a békesség én azt mondom. Ha találkoztok köszöntök, aztán te jobbra, ő balra megy, és kész, nem úgy mint két
kedves kollégám, akik rendszeresen ordítoztak egymásra a konyha két végéből, ami jól megalapozta mindenki hangulatát a nap
további részére. Maga a munka betanulással kezdődik, minden pozícióban, ha van tapasztalat, ha nincs. A főnökök megmutatják mi, hol, merre, hány méter, te meg csak fogod a fejed, hogy
mennyi mindent kell csinálni, de no para, egy hét múlva csukott szemmel is menni fog.
Kérdezni nem szégyen, nincsenek hülye kérdések, csak hülye emberek, ahogy Mr.
Garrison mondaná. Ha elrontasz valamit az se gáz, a legjobbak is hibáznak,
példának okáért az egyik séf végzettségű angol kolleginám, aki vacsora előtt 10 perccel elejtett egy hatalmas
tepsi sült csirkét… Ennek következtében propeller gyorsasággal kellett a fagyasztó mélyéről előkotort rántott húst kisütni, zenei aláfestésként 300 éhező gyerek verte ütemesen az asztalokat. (A főnök szerencsére szabadnapos volt…:D)
Egy átlag munkanap a konyhán a következőképp zajlik. 7 órakor kezdünk a reggeli elkészítésével, 8-ra jönnek a gyerekek. Reggeli után mosogatás, takarítás, ebéd előkészítése, 15-20 perc szünet. Ebéd 12-kor, utána mosogatás, takarítás, vacsora
előkészítése. Délután van 2-3 óra szünet, minél jobban összeszokik a csapat, és megtanultok
egymás keze alá dolgozni, annál hamarabb csobbanhattok egyet a tóban, vagy dőlhettek be az ágyba szundítani. 5 órakor vissza a konyhába, 6-kor vacsora, mosogatás,
takarítás, reggeli előkészítése (így másnap 10 szemhunyással tovább lehet aludni), és fél 8-8 körül
zárul Miki mókatára.
Hetente van egy szabadnap, a tábor
fekvése határozza meg, hogy hol és miként lehet eltölteni. Én ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, a
táborom alig fél órára van az Atlanti-óceántól, de ha épp nincs kedvem süttetni
a hasam, vagy rajzanak a fehér cápák, akkor kirándulok valamerre a környéken,
esetleg beülök egy filmre a moziba. Nem kötelező azonban elhagyni a tábor területét,
hiszen ott is rengeteg móka akad. Bátran becsatlakozhatsz a gyerekek
programjaiba, kipróbálhatod a szabadtéri játékokat és sportokat, nálunk van
többek között kosárpálya, teniszpálya, focipálya, kenu, kajak, szörf,
windsurfing, vitorlás csónak, sőt akár lovagolni, íjászkodni és falat mászni is lehet. Sőőőt, tavaly nyáron még egy óriási trambulint is kaptunk a tó közepére, be is támadtuk, aminek sok kék-zöld
folt, és idiótábbnál idiótább fotó lett az eredménye.
A fizetést készpénzben vagy bankkártyára
kapod, hogy mikor, az táborfüggő, nálunk például kéthetente, de van ahol hetente, vagy egy
összegben a nyár végén. Amiről még nem tettem említést, és fontos lehet, az a lakhatás
körülményei. Megint csak azt kell mondanom, hogy táborfüggő, vannak ultramodern, csilivili táborok, és vannak, hogy is mondjam, kevésbé modernek. Az enyém valahol a kettő között mozog, alapvetően jól felszerelt, de például a személyzeti faházak az utóbbi kategóriát közelítik meg. A neve Animal House,
nomen est omen, találtunk már odabent hangyát, pókot, egeret, mókust,
kismadarat, sőt
tavaly nyáron beköltözött egy denevér is. Két éjszakán át seprűvel és lapáttal próbáltuk rábírni a távozásra, sikertelenül, Batman vs. Kitchen
Staff 2-0, szerintem azóta is ott fészkel. Egy szó, mint száz, nem a
Waldorf-Astoria, de nem is ez a lényeg, van ágyunk meg tető a fejünk fölött, több se kell. J
Nagy vonalakban ennyit a dolgos
hétköznapokról, de mielőtt rátérnék a lényegre, úgy érzem muszáj ejtenem
pár szót egy igencsak kényes témáról. Ez pedig nem más, mint a bulizás a tábor
ideje alatt. Az első és legfontosabb szabály: a tábor területe a MUNKAHELYed, ahol semmiféle kilengést (értsd: füvezés, ivászat, szexuális jellegű tevékenység) nem tűrnek, zéró tolerancia van. Ha
rajtakapnak, páros lábbal segítik elő a távozásodat, és az hagyján, hogy a tábort, de az USA területét is el kell hagynod néhány napon belül. Szabadnapon, amikor nem vagy a táborban, persze lehet bulizni, bár 21 év alatt korlátozottak a lehetőségek. DE! A szabadnapról sem mehetsz vissza úgy, hogy öten támogatnak, te meg közben az
ebéddel/vacsorával jelölöd az utat, hogy legközelebb is hazatalálj. Sok embertől hallottam, hogy az ő táborukban mekkora királyság van, mert senki nem szól semmiért, a
főnök együtt iszik velük, blablabla. Biztosan vannak kevésbé
szigorú helyek, ahány tábor, annyi szokás, a tiédre vonatkozó szabályokat
tartsd be, akkor nem lehet baj. Félreértés ne essék, nem aszkéta életmódra
akarom ösztönözni a jónépet, én se vagyok absztinens, csak azt szeretném
hangsúlyozni, hogy mindent a maga helyén és idejében, legfőképp pedig mértékkel. Partiállatkodni itthon is lehet, de Grand
Canyon csak Amerikában van, ne tedd kockára a nyaralást, amiért olyan keményen dolgoztál!
Ki emlékszik arra a pillanatra, amikor
a régi Disney kazikon a rahedli előzetes után végre kiírták, hogy kezdődjék a várva várt film? Na, ez most egy nagyon hasonló
pillanat, következzék a várva várt utazgatás (újfent személyes tapasztalatokra
támaszkodva). Kénytelen vagyok megint a piszkos anyagiakkal előhozakodni, ugyanis ez az, ami
meghatározza az utazás hosszát és minőségét. A jó hír, hogy a vízum a tábor befejezése után
még 30 napig érvényes, a rossz hír meg az, hogy ennyi idő nem jön ki a fizuból. Alapjáraton ugye
ott lapul a zsebedben a megkeresett kb. 1000 dollár ( hacsak a tábor ideje
alatt nem fújt be a sale az Apple/Hollister/Abercrombie stb. üzletek
valamelyikébe), tehát ennyiből kell okosan gazdálkodni, társasjátéki tapasztalat előny, de nem feltétel. Ha nagyvilági stílusban akarsz utazni, végre szállodában aludni, jókat enni, akkor azt mondom egy hét, ha hajlandó vagy még egy kicsit várni a puha ágyikóra, és
ráéhezni anya pörköltjére, akkor két hét. Hogy hová visz az utad az rajtad áll,
de ha elfogadsz egy tanácsot, ne akard az egész országot bejárni. Mindenkinek
vannak dédelgetett álmai, de sajnos minden pénzbe kerül, ezért amint felvettek
a táborodba, először azt nézd meg, hogy hol fekszik, van-e
abban az országrészben olyan hely, ami érdekel. Ha a táborod a keleti parton
van, de minden vágyad California, az is megoldható, csak jól kell zsonglőrködni a pénzzel. Ízelítőnek néhány frekventált útvonal ára, repülővel (egyirányú utak!): New York-San Francisco ~$180,
Boston-Las Vegas ~$160, New York-Miami ~$100-120 (retúr jegyeknél kb. a duplája
az összeg). Országon belüli járatokon fizetni kell a feladott poggyászért
(nincs benne a jegyárban, külön fizeted a check-in pultban), egy csomag 25
dollár, ezt mindig add hozzá a jegyhez. A foglalást bőven elég július közepe-vége felé megejteni, olyankor egész jók az árak, www.orbitz.com, www.expedia.com oldalakat tudom ajánlani. Nem kötelező persze röpködni, pár száz dollárért részt vehetsz
egy több napos buszos túrán is, ha érdekel, itt nézz szét: www.tours4fun.com/us-tours, www.gotobus.com. A buszozás egyébként a legolcsóbb
utazási alternatíva, ezzel együtt a legkényelmetlenebb is, de hát valamit
valamiért. A Megabus a keleti parton, a
Greyhound az egész országban üzemeltet járatokat. Előbbinél, ha ördögi szerencse folytán sikerül kifogod a megfelelő időpontot, akár 1 dollárért is utazhatsz, de a Greyhound jegyek
sem vészesek, Las Vegas-Los Angeles például ~$30, New York-Washington ~$20-30.
Ha inkább a vonatot próbálnád ki, keresgélj az Amtrak (amerikai
MÁV) honlapján, én 2 éve 80 dollárért utaztam Los Angelesből San Franciscóba, kicsit borsosabb mint a busz, de
nagyon kényelmes.
Miután eldőlt, hogy hová és mivel, a következő lépés a szállás. Erre igazából nem tudok mit mondani, a választék bőséges, az árak széles skálán mozognak. Személy szerint a hosteleket preferálom, és nem csak az alacsony árak, hanem az új ismeretségek miatt is. Szállodában valahogy nem
ismerkednek egymással a vendégek, de egy hostelben általában fiatalos csapat gyűlik össze a világ minden sarkából, szervezett kirándulásokon, bulikon vehetsz részt megfizethető áron. Egy pár hely és ár, ahol
megfordultam: Los Angeles ~$30/éj, Las Vegas ~$40/éj (ez kivételesen szálloda
volt, Vegasban muszáj, hozzátartozik a Másnaposok feelinghez), San Diego
~$35/éj, Hawaii ~$25/éj.
Méretes kis bejegyzést kanyarítottam
nem mondom, aki hajlandó volt végigolvasni remélem talált benne néhány hasznos
információt, és kedvet kapott az utazáshoz. Ha van rá lehetőség, ne habozzatok belevágni, életetek legjobb döntése lesz, ezt garantálom. YOLO!"
A cikk teljes hosszában elérhető itt: Táborozzunk Amerikában!
Ha valaki még nem jelentkezett volna, itt megteheti: Camp Leaders jelentkezés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése