Travelling after camp 2013, part 2: ORLANDO & NEW YORK

2013. augusztus 29. (Thursday): Négy és fél órányi mexikói anekdotával később végre megérkeztünk

Barbival és Zsanival Orlandóba, ahol további másfél órán keresztül mintegy 61 megállót buszoztunk a hotelbe. Baromi fáradtak voltunk, még elvonszoltuk magunkat vacsoráért, aztán csak döglöttünk a szobában, és Ryan Goslingra csorgattuk a nyálunkat, a Notebook ment a tv-ben... :D Mindeközben hatalmas first world problem-mel kellett megküzdenem, nevezetesen, hogy másnap a Disney Magic Kingdom vagy a Universal Island of Adventure legyen-e a program. Zsaniék a SeaWorld-be mentek, de nálam ez szóba se jött, mert már jártam a san diegóiban, inkább valami újdonságot akartam. Pár óra guglizás és
véleménycsere után a Universal mellett döntöttem, probléma megoldva, végre mehettem le alfába, de csak miután megmentettem a lányok életét az emberevő póktól, aki a fürdőszoba sarkában készült lesből támadni.
2013. augusztus 30. (Friday): Hajnalodott, kiugrottam az ágyból, Harry Potter már várt reám, erre mit látnak szemeim?? Egy gyík
néz velem farkasszemet a falról... Az oké, hogy Florida tele van velük, oké, hogy ráugranak az emberre a bokorból, na de, hogy reggel arra ébredjek a szállodai szobámban, hogy ott pöffeszkedik a falon az ágyam mellett és kukkol, az már way too much. Megpróbáltam megfogni de túl gyors volt, úgyhogy hagytam a francba, végül is két hónapig éltünk egy sereg állattal az erdő közepén, mit nekünk ez a kis gyík... 9 óra felé indultunk el, a lányok mentek delfinezni, én meg vidámparkozni, egyedül...

Na már most tudva levő, hogy nem kifejezetten rajongok a hullámvasutakért, de gondoltam egyszer élünk, kemény leszek mint a kád széle, hahaha... A fokozatosság elvét vallom, így kezdetnek bőven elég volt a Cat
in the hat ride, egy kis folyosón ment a kocsi, pörgött-forgott, villództak a fények, mesefigurák ugrottak elő váratlan helyekről, egy 5 éves gyerek is szétunná az agyát rajta, ehhez képest Dénes Alexandra majdnem összecsinálta magát és úgy szorította az ülést mintha halálos veszedelemben lenne... Alig vártam, hogy kiszabaduljak, ezzel véget is ért a hullámvasutas pályafutásom, a Hihetetlen Hulkra már ránézni se mertem.
Leginkább a Wizarding World of Harry Potter izgatott, nagyon király volt, tisztára mintha a filmben lenne az ember, ittam vajsört is. Az Elveszett Világban
megnéztem a Szindbád show-t, a pirotechnika adta, de a poénok harmatgyengék voltak, elég ha annyit mondok, hogy Szindbád "segítőjét" Kebabnak hívták... A Jurassic Parkban tanúja lehettem egy alomnyi kis dinó megszületésének, aztán a Toon Lagoonban elcsábultam a Popeye ride-ra, egy folyón mentünk végig vízesések között, még a bugyimból is facsartam a vizet utána, jó móka volt. Majdnem zárásig maradtam, aztán ügyesen felpattantam a kijáratnál az első buszra amit megláttam, ugyanaz volt a száma mint annak amivel reggel jöttem, gondoltam jó lesz. Hát nem lett jó. Egy órányi utazgatás után az a kellemetlen érzésem támadt, hogy az ellenkező irányba megyünk, a sofőr is észlelte a zavaromat, és megkérdezte hova mennék, majd azt mondta szálljak le a következő megállóban és várjam meg, fél óra múlva fordul vissza. Inkább nem jellemezném a környéket ahol leszállított, lényeg a lényeg, épségben visszaértem a hotelbe, halleluja...
2013. augusztus 31. (Saturday): Reggel kicsekkoltunk és megkezdtük fantasztikus 25 órás utunkat New

York felé. Persze, hogy a rossz buszmegállóba mentünk, ahol nem állt meg a helyi járatunk, így szépen lekéstük, és főttünk még vagy háromnegyed órát a tűző napon amíg jött a következő. 61 megállóval később már az állomáson is voltunk, délután 1 órakor indult a busz. Orlando-Jacksonville-Savannah-Fayetteville-Richmond útvonalon haladtunk, baromi kényelmetlen volt és majd szétfagytuk a légkonditól, jó ha egy órát tudtam aludni. Ja és a legjobb a dologban, hogy minden egyes megállóban le kellett szállnunk a buszról, hiába utaztunk ugyanazzal tovább, volt ahol fél órát, volt ahol másfelet kellett ülnünk a váróteremben az éjszaka közepén, kalaaaaand!
2013. szeptember 1. (Sunday): Valamikor hajnalban érkeztünk meg Richmondba, ott átszálltunk a washingtoni buszra. Ez nagy király volt, leghátul ültünk, végre elfértünk rendesen a cuccokkal, nem fújt
a légkondi, aludtam is majdnem végig. Reggel 8 körül gurultunk be a Union Stationre, ott megint átszálltunk és 10-kor indultunk New Yorkba. Emeletes busszal mentünk, be is foglaltuk az emeleten a legelső üléseket, de aztán megint csak aludtunk, panoráma ide vagy oda. Délután fél 3-ra értünk New Yorkba. A szállásunk Brooklynban volt, a busz Manhattanben rakott le, úgyhogy még metróztunk vagy másfél órát. A megadott címre érve aztán csak toporogtunk az utcán, ugyanis az utca stimmelt, de a házszámot nem találtuk. Kérdezősködtünk, senki nem tudta merre van, sőt volt aki azt mondta, hogy a cím alapján Manhattanben kéne lennie (kicsit kivert a víz, hogy vissza kell metróznunk), végül egy boltban sikeresen útba igazítottak. Becsekkolás után lemostuk magunkról az út porát, és kiruccantunk a Times Square-re, elmondhatatlan érzés volt egy dolláros pizzát falni a 2 bros-ban, semmit nem változott tavaly óta, a legjobb pizza New Yorkban. Nem maradtunk sokáig, mert fáradtak voltunk, visszaérve csak bedőltünk az ágyba, véééégre nem kellett időre kelnünk másnap. Találkoztunk magyar srácokkal a szálláson, kint ültünk a nappaliban, beszélgettünk, ők jöttek fel a lépcsőn, meghallottak minket és dobtak egy ilyet: "EZEK is magyarok??" Igen, EZEK is magyarok...
2013. szeptember 2. (Monday): Borzasztó állapotban ébredtem, fájt a fejem, fájt a torkom, tüsszögtem,

köhögtem, minden bajom volt, nagy valószínűséggel megártott a légkondi a buszon... Azért a nyakunkba vettük Manhattant, és végigjártuk a szokásos látnivalókat, úgy mint Szabadság-szobor, Stock Exchange, Charging Bull, 9/11 Memorial. Zsanival már kínban voltunk, mert minket inkább a Természettudományi Múzeum érdekelt, alig vártuk, hogy Ben Stiller lába nyomán lépkedjünk. Eszméletlen jó hely, csak kevés időnk volt rá, rohanni kellett, hogy körbe tudjuk járni, mert fél 6-ra találkozót beszéltünk meg Erikáékkal az Empire State Buildingnél. Ott vártunk vagy fél órát rájuk, aztán feladtuk, Zsaniék beszabadultak egy ajándékboltba, én meg beültem kajálni. Mikor jöttem ki, egy szőke ciklon sikoltozva a nyakamba ugrott, hát nem odaértek Erikáék? :D Velük voltam estig, aztán még szétnéztem az Old Navy-ben, mert fújt a sale. Nem találtam semmi jót, így csalódottan távoztam, de két sarokkal arrébb a Forever21 kárpótolt egy Back to the future pulcsival, háháháhá.
2013. szeptember 3. (Tuesday): "Akkor kelünk, amikor ébredünk" napot tartottunk, dél körül már sikerült is

magunkhoz térni. Megebédeltük a szokásos kis pizzát a 2 bros-ban, délután meg csak lézengtünk a Central Parkban. A bejáratnál egy fickó erőszakos marketinggel próbált rávenni minket a biciklis túrára, de ellenálltunk. Teljesen ráizgultunk az állatkertre, aminek nagy csalódás lett a vége, talán nem kellett volna annyira a Madagaszkárra alapozni... 12 dolláért láttunk 3 fókát, 20 pingvint, 3 majmot, egy alvó hóleopárd szuszogó mellkasát, pár denevért meg kígyót, ja és egy üres jegesmedve kifutót. Se oroszlán, se zsiráf, se zebra, se víziló, Julien királyról nem is beszélve... A lelki traumát egy fa alatt hevertük ki, Barbi okosan hozott repülős plédet, úgyhogy csak feküdtünk és bámultuk a felhőket, meg a szállás melletti kisboltban vásárolt magyar bulvárlapokat olvasgattuk.
2013. szeptember 4. (Wednesday): Külön töltöttük a napot, a lányok magaslati levegőt szívtak a Rockefeller tetején, én meg ajándékok után futkostam. Végigjártam kb. egész Manhattant, egyszer még a szállásra is visszametróztam, mert tele volt a hátizsákom, muszáj volt leraknom a cuccokat. Annyi édességet vettem, hogy este több órába telt mire elrendeztem a kézipoggyászban úgy, hogy lehetőleg egyetlen csoki se törjön össze, szabályosan kifosztottam délután a Hershey's-t, de hát a drága kis édesszájú családomért mindent! :))
2013. szeptember 5. (Thursday): Zsaniék hajnalban elutaztak Washingtonba, én is utaztam, csak a másik
irányba, és kicsit messzebbre. Fogalmam se volt, hogy fogom az 50 fontos bőröndömet eljuttatni A-ból B-be, de aztán megoldódott a gond, mindig akadtak önként jelentkező gentleman-ek, akik le- és fölcipelték a lépcsőkön, ezúton is THANK YOU! A Grand Central-tól shuttle-lel mentem a Newark-ra, a buszon egész véletlenül találkoztam Timivel, ő is aznap repült haza. A reptéren még kínlódtam pár órát a gép indulásáig, egyrészt már tiszta depresszió voltam, hogy haza kell menni, másrészt meg még mindig tök beteg. Este 7-kor szálltunk fel, rémes volt az út, olyan légörvényekkel, hogy kajakra azt hittem lezuhanunk, alvás helyett megnéztem egy rakás filmet.
2013. szeptember 6. (Friday): Reggel 6-kor érkeztünk Párizsba, ahol ismét végig kellett menni egy biztonsági ellenőrzésen, kettőt lehet találni kinek a poggyásza akadt fenn a rostán... Úgy van, talált süllyedt! A biztonságis nő MINDENT kipakolt a táskámból, amit én előzőleg matematikai pontossággal pakoltam bele, nem volt őszinte a mosolyom... Fél 10-kor szállt fel a gép Budapest felé, a szendvicset megvártam, aztán bekómáltam, mire magamhoz tértem már a pesti panelek voltak alattunk. :/
Eltelt egy újabb nyár, hihetetlen, hogy már a harmadik. Jó volt hazajönni nem mondom, de imádom a tábort, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy máshol, másképp töltsem a nyaramat. Tudom azt írtam a bemutatkozásban, hogy három a magyar igazság, DE! a negyedik a ráadás ugyebár... SUMMER OF 2014, HERE I COME! :)

Kedvet kaptál? Katt ide: Camp Leaders