Na szóval... Sikeresen elkészítettem életem első és valószínűleg egyetlen blogját. :) Azt hiszem az lesz a legjobb, ha a legelejétől kezdem a mesélést, úgyhogy csapjunk a lecsóba!
Amerika mindig is vonzott, és kb. egy éve fedeztem fel a Camp Leaders-t, baromira izgatott lettem, mondván, hogy ezt tuti kipróbálom, de a dolog megmaradt puszta lelkesedésnek. Tavaly nyáron viszont az egyik ismerősöm kint volt, én meg irigységtől sárgulva néztem a képeit fészbukon... Egy szó mint száz, eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad, belevágok. :) Így is lett, szépen regisztráltam a honlapon, majd a tavalyi költségekből kiindulva gyorsan munka után néztem, mert rendes kislányként nem akarom a szüleim nyakába varrni az egészet. Mivel Pesten tanulok, viszonylag könnyű volt melót találni, plusz jön az ösztöndíj is, meglesz a $, én érzem. :P A regisztrálás után nem sokkal hívtak is telefonon, megkérdezték hol tanulok, meghaladta-e a tavalyi átlagom a 2-t (...), és mikor tudok befáradni egy kis tájékoztatóra az irodába. Két héttel későbbre egyeztettünk időpontot egy kis meetingre, amin elmondták, hogy milyen egy tábor, mit kell csinálni a személyzetnek (külön a counselor-nek, külön a support staff-nak), hogy telik egy napunk, mennyi a költség, milyen papírokat kell beszerezni stb. Megnéztünk egy kisfilmet is a 2009-es nyárról, totál bezsongtam tőle... :D Rögtön ezután volt lehetőség bejelentkezni egy angol nyelvű interjúra, ami a nyelvtudást hivatott felmérni. Okt. 12-én voltam, az egész nem tartott tovább 10 percnél, felvették dikatfonra meg videóra, hogy a táborigazgatók le tudják csekkolni a jelölteket. Mivel sikeresen átmentem (haha :D), alá is írtam a szerződést és a sorsom abban a pillanatban megpecsételődött, innen már nincs visszaút, sodródom az ismeretlen felé... ;) Hétvégén otthon voltam, pont mamának mesélem hogy zajlott ez az egész, erre csörög a telóm, és kiderül, hogy sajnos nem tudták leszedni a kameráról a videómat, úgyhogy vissza kellene mennem egy újabb interjúra, persze ez nem befolyásol semmit, a szerződésem érvényes. Tehát holnap ismételten túlesek a What's your name? ill. How old are you? típusú kérdéseken, remélem utoljára, jóból is megárt a sok... :P Jut eszembe, időközben megcsináltam a honlapon az önéletrajzi profilomat, végigszenvedtem vele egy éjszakát, kemény menet volt. A szükséges 3 referenciából is megvan már 2, plusz a Medical Form-ot is kitöltettem a háziorvosommal, csak a tüdőszűrőbe kell még elmennem valami tesztre. Az útlevelem is érvényes 2013-ig hála az égnek, nem lett volna kedvem 7500 huf-ot kiadni egy újra...
Felvettem a kapcsolatot a sosemlátott amerikai rokonokkal is, valahol Texasban élnek, hátha összefutunk a nyáron.
A család reakciói elég vegyesek: apa szerint menjek, ne törődjek semmivel, egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni, csak a vizsgáimat csináljam meg rendesen; anya szerint is vágjak bele, de nála naponta be kell majd jelentkeznem, hol vagyok, mit csinálok, megvan-e még kezem-lábam stb.;az öcsém szerint "ez fasza"; az egyik mama teljesen magán kívül van, hogy 3 hónapig nem leszek itthon; a másik mama egy véleményen van apával; papa meg helyeselt és megadta Andrew címét, de neki úgyis újra és újra el kell majd mondanom, mert elfelejti az egészet. :)
Hirtelenjében ennyit sikerült írnom a kezdetekről, remélem nem hagytam ki semmi fontosat. Most lépek tanulni, majd jövök! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése