Finally, it works!

Hétfő délután tűkön ülve vártam, hogy Rachel hívjon, a kórházból is futva mentem haza, nehogy pont akkor csörrenjen meg a telóm... Otthon szépen kikészítettem a füzetet, a tollat, a telót és vártam... és vártam... és vártam...és vártam... Egészen estig, amikor is már kicsit feszült idegállapotban azt mondtam, hogy oké, akkor ennyi volt... Ja még közben délután felhívtam a Camp Leaders-t, mondták, hogy no para, lazán mint a kazán, nyugodtan kérdezzek vissza ha valamit nem értek, legyek kedves, jó fej és legyek én az első akit elhelyeznek. Na gondoltam magamban, rajtam nem fog múlni... :D Visszatérve a telóhoz, este 9 körül kaptam emailt Rachel-től, hogy sorry de nem volt ideje telefonálni, és bár most éppen free, nálunk már biztos too late van ahhoz hogy felhívjon. Esetleg csütörtökön? Én meg mondom nem fogok még 3 napig izgulni, rendezzük le most, úgyse fekszek korán. Egy szó mint száz, Rachel kb. egy órán keresztül próbált felhívni, hiába... Közben folyamatosan nyomtuk az emaileket egymásnak, írta, hogy csörög a teló de nem veszi fel senki... Mondom, itt van mellettem a mobil és nem csörög... Akkor azt hittem elírtam a számot, elküldtem neki még1szer, de úgyse működött... Közben Rachel felhívta az amerikai Camp Leaders-t, hogy ellenőrizzék a vonalat. Csörgött is a telóm, én nagy boldogan felkaptam, hogy HIIII RACHEL!, erre a csaj: Hi, I'm not Rachel, I'm Neely from Camp Leaders... :P A vonallal tehát nem volt baj, de aztán ki is derült, hogy Rachel kihagyott egy számot... :D Finally, 1 óra múlva sikerült felhívnia, nagyon kedves volt (legalábbis a hangja). Kérdezte, hogy mi újság, hogy telt a napom, hogy megy a suli. Utána megkérdezte, hogy olvastam-e a job description-t amit küldött és van-e kérdésem. Mondtam, hogy világos minden mint a nap, nincs kérdés. Kérdezte, hogy mit csinálnék szívesen a konyhában, mondtam, hogy bármit. Aztán megadta az egyik magyar lány elérhetőségét, aki idén nyáron dolgozott náluk, tőle meg is érdeklődtem, hogy milyen volt a nyár. Remélem hamar válaszolni fog. Utána megbeszéltük, hogy ha tetszik a tábor és szeretnék ott dolgozni, akkor szerda este ismét felhív egy hosszabb interjú erejéig, kérdez pár dolgot és fel is vesz a személyzetbe. Mondtam, hogy okay, that would be great, aztán puszi-puszi, bye-bye és kész. :)
Úgyhogy most várom a holnap esti interjút, igazából fogalmam sincs, hogy mi olyat tud még kérdezni, ami nincs benne a profilomban... Majd kiderül (vagy beborul)! ;)